Bőven azelőtt, hogy ez a blog napvilágot látott, már a fejünkben motoszkált, hogy meg kellene próbálnunk külföldön boldogulni, hátha “messzebb” jutunk, mint itthon.
Sokszor volt téma köztünk, hogy mikor, hogyan, hova, miből, de valahogy soha sem sikerült előre lépni. Nézegettünk, keresgettünk, pár helyről még visszajelzés is jött, de valahogy nem akart jönni az áttörés. Néha kicsit fel is adtuk fejben, még ha ezt nem is mondtuk a másiknak, mondván, ez csak egy hóbort, van jövőnk itthon is.
Kellett lépni egy nagyot, kitűzni egy időpontot, bekarikázni egy országot. Ez is megvolt. Többször is kitoltunk az időpontot, változtattuk a helyet, mert amíg fejben nem született meg az elhatározás, hogy a kényelmes életünket hátrahagyjuk, addig nem is történt lényeges változás.
Végül, augusztus elején – amikor már mindkettőnk megbeszélte a munkahelyén, hogy szeptember elején elköszön – jött is szembe a lehetőség. A kiszemelt helyre elküldött csütörtöki email-re már hétfőn válasz érkezett. Onnantól felgyorsultak az események, másnap Skype interjú, harmadnap állásajánlat. Következő héten repülőjegy, vonatjegy. Azóta is jut minden napra valami kis apróság, amit el kell intézni, de úgy néz ki, tényleg megyünk…
VándorSzarvas 