Életünk eddigi leghosszabb autós utazása egy hétfő reggelen vette kezdetét, amikor Ákosék fél 8 körül elindultak Fort William-ből. A vasárnapi érkeztetési napot még nem teljesen kipihenve, de annál nagyobb izgalmakkal vágtak neki a több, mint 500 mérföldes (~800km) útnak. Egyetlen bökkenő volt, hogy nem saját autóval. A nemrég beszerzett Insignia szervizben volt, és bár úgy ígérték, mégsem készült el időre, így csereautóval kényszerültek útnak indulni. Panasz szerencsére nem volt a szinte teljesen új Peugeot 208-ra, de mégsem “saját”.
Az út eleje nagyon simán ment, az A82-es utat már ismerjük. A vitathatatlanul gyönyörű Glencoe-n gond nélkül átkelve, kb. másfél óra után álltunk meg először egy közkedvelt helyen, a Green Welly Stop-ban, ami lényegében egy “minden-az-egyben” bolt. Többek között töltőállomás, kávézó, kisbolt, étterem és ajándékbolt egy helyen, mindenféle civilizációtól kb. 1 órára.
Miután ittunk egy kávét, mentünk tovább Edinburgh irányába, mivel Ákos nem a legrövidebb úton akart menni, ezért az A1-es főút felé vette az irányt, bár ez a lefedettség hiánya és a GPS keverése miatt nem teljesen sikerült. A Firth folyón átkelve “lementünk” az általunk ismert térképről és a skót-angol határ felé vettük az irányt. 11 óra után valamivel megérkeztünk egy kis skót faluba, amit Coldstream-nek hívnak és épp a határon fekszik. Itt ettünk egy szendvicset, mert már egy kicsit megéheztünk, és nagyjából délben léptünk át Angliába.
Errefelé már nincsenek nagy hegyek, havasok, ellenben rengeteg a szántóföld, amit mifelénk nem igazán látni, talán érthető okokból. A városok, falvak is teljesen máshogy néznek ki, olyan igazi kis angol vidéki települések, amiket a filmekben is látni.
Az A68 majd az A697-es főúton haladva elértük végül az A1-es autóutat, ami Newcastle után autópályára vált. A város mellett szintén megálltunk egy kávéra, de a Rowan Atkinson szülővárosaként is ismert Newcastle-t egyelőre nem néztük meg közelebbről. Biztos jövünk még errefelé 🙂 Ezután továbbhaladtunk dél felé, Leeds és Nottingham elhagyása után már csak 2 óra volt hátra. Ilyenkorra már eléggé elfáradt Ákos, ami érhető tekintve, hogy előző éjjel egykor feküdtek le aludni. Szépen lassan elkezdett sötétedni is, és ahogy egyre közelebb értünk Londonhoz, egyre nagyobb volt a forgalom.
A Studio Tour ugyan Leavesden-ben van, de a szállásunk tőle 15 percre St. Albans-ban volt. A London melletti kisváros nagyon közel van a brit főváros mára igen fontossá vált “fapados” repülőteréhez, Luton-hoz, szóval a külföldről érkező Harry Potter fanoknak sem kell sokat utaznia.
Megérkezvén a szállásra, egy nagyon kedves házinéni fogadott minket. A szobánk egy családi ház egyik átalakított szobája volt, saját fürdőszobával, benne fürdőkáddal (erről majd a második estéről szóló bejegyzésben). A szállás adottságai miatt nem lehetett vacsorát enni helyben, de a vendéglátónk ajánlott egy pub-ot a közelben, ahol egy isteni vacsorát fogyasztottunk el, majd visszaérve hamar nyugovóra tértünk, hogy legyen energiánk a keddi stúdiólátogatáshoz…
Innen folytatjuk holnap 🙂
VándorSzarvas 