Egy nap Glasgow-ban, 2. rész

Ebben a részben a Glasgow-ban töltött pár óra tapasztalatait és a hazaút szépségeit osztjuk meg Veletek rövid sztorikkal és néhány képpel.

A pontos 10:11-es érkezés után egy 38 perces séta választott el minket úticélunktól, ami bőven elég volt – tekintve, hogy 11:50-re volt időpontunk -, de inkább korábban akartunk odaérni. Meg is érkeztünk 10:59-re, mert egy kicsit megálltunk nézelődni egy hídon, illetve a városi iszlám központ mellett is, ami pontosan a Sheriff Court (Bíróság) épületével szemben.

A Job Centre-hez érkezve töprengtünk kicsit, de végül bementünk idő előtt és 11:20-ra végeztünk is a dolgunkkal. Tekintve, hogy a 15:00-kor induló járatra már megvettük a jegyet, ezért volt bő 3,5 óránk felfedezni a várost.

Ákos gyorsan be is ütötte a gugliba, hogy Glasgow Tourist Attraction és a legközelebb a Glasgow Tower volt, amit 49 perc sétával értünk el. A város egyik ipari negyedében, aztán külvárosi kerületében barangoltunk. Többször is összenéztünk, hogy hasonlít kicsit Budapestre, és sajnos többször ezt a szó negatív értelmében mondtuk. Nem azért, mert nem szeretjük a fővárost, hanem azért, mert a nagyvárosokhoz hasonlóan itt is voltak elhagyatott, romos épületek, furcsa tekintetű emberek és nagyon sok szemét az utcákon.

A toronyhoz vezető úton elhaladtunk pár szép, modern épület mellett is. Többek közt a BBC Scotland és az sTV épületei, valamint a Glasgow Science Center mellett is elhaladtunk. Az utóbbi mellett található egyébként az úticélunk is. A torony sajnos felújítás miatt zárva volt, ezért nem tudtunk felmenni, de a látott képek alapján gyönyörű látkép nyílik a városra.

A sikertelen feljutás után a belváros felé vettük az irányt, mert kíváncsiak voltunk az ottani sétálóutcára és kezdtünk egyre éhesebbek lenni. Az újabb 40 perc sétát félbeszakítva inkább a Clyde-folyó partján piknikeztünk egyet. A következő két kép a folyót keresztező Clyde Arc hídról készült, amely egyedi alakja miatt a város egyik látványossága. A kétszer két sávos híd bal oldala kizárólag a buszok és biciklisek tulajdona, az autósok a másik oldalon egy-egy sávon osztoznak.

A városon látszik, hogy gyors ütemben fejlődik, rengeteg a folyamatban lévő beruházás, építkezés. Próbálják kibővíteni a belvárost nagyobb és modernebb lakó- és szolgáltató épületekkel. A tömegközlekedést nem használtuk a városban, de a hallottak alapján inkább dicsérik a járatok minőségét/mennyiségét. A Central Station (Központi pályaudvar) mellé érve kicsit meglepetten ért minket a hömpölygő tömeg és a rengeteg bolt. Onnantól már összeértek a sétálóutcák és a boltok. A legmeglepőbb talán egy Tim Horton’s volt, amit mi magyarok csak filmekből, sorozatokból ismerhetünk. Egy kanadai kávézó/cukrászda/gyorsétterem, amit mi az Így Jártam Anyátokkal sorozat miatt nem hagyhattunk ki.

A kávé és a fánk isteni volt, bár a gyorsétterem szót itt tényleg komolyan vették, mert a kiszolgálás kevesebb, mint 2 perc volt. Felfrissülve folytattuk utunkat a Buchanan Street felé, ami a város legforgalmasabb sétalóutcája.

Az utcán rengeteg bolt volt, amik közül néhányba be is mentünk körülnézni, többek között egy hivatalos Apple boltba is, ami kisvárosi halandóknak maradandó élmény volt. 🙂 A nézegetés után sétálgattunk a busz indulásáig, és amit érdekesnek találtunk, lefotóztuk.

A belváros nagyon szép, és tényleg sok minden van, de a nap végére valahogy visszavágytunk egy kicsit a nyugalomba és a friss levegőre, ami Fort William-ben van. Nem arról van szó, hogy többet nem jövünk el ide, mert ha pl. moziba támadna kedvünk menni, akkor itt van a legközelebbi, de kicsit átértékeltük a jelenlegi városunkat. Az idő aznap is kegyes volt hozzánk és többször sütött is a nap, amit ezzel fényképpel be is bizonyítunk. Nem gondoltuk volna, de az árnyékunk nappal nem is látjuk olyan gyakran.