A mai poszt – ami ismét több részesre sikerül – szerdai kirándulásunkat mutatja be képekben. Úticélunk Inverness volt, amit a Felföld fővárosaként is emlegetnek. A város népességről több adat van, mert a városhatárok nincsenek meghatározva. A Wikipédia 45.000 lakost emleget, de több cikk szerint több, mint 75.000 ember él ott a környező lakónegyedekkel együtt. A város tőlünk északnyugatra található 1:40 kocsival, 2:10 busszal az A82-es főút mentén.
A városban nagyon sok dolog van, amit érdemes megnézni és a méretéből adódóan lehetőségekkel is jobban felszerelt, mint Fort William. Van repülőtere, bevásárlóközpontjai, sétálóutcája és mozija. Az utóbbinak nagyon megörültünk, mert jönnek mostanában nagy filmek és nem szeretnénk kihagyni őket. 🙂
Ami viszont még jobb, az az Inverness felé vezető út, mivel a “The Great Glen”-en visz keresztül, ami igazából egy ferde vonalon húzódó völgy és “tó-együttes”, ami szinte kettévágja Skóciát. Ezt az utat a 113 km hosszú “Great Glen Way” nevű ösvényen is meg lehet tenni gyalog, és többen azért érkeznek városunkba, hogy ezt teljesítsék.
A középső legnagyobb Loch (skót gaelül tó) másról is híres, nem csak arról, hogy része a The Great Glen-nek. Ugyanis ez a tó a Loch Ness névre hallgat. 🙂 A méltán híres tó déli felén van egy városka, amit Fort Augustus-nak hívnak és a rengeteg szálló mellett a vízi körutak nagy részét innen indítják. Ezért meg is álltunk itt, mert hát ez azért mégiscsak Loch Ness.
Megálltunk. De mivel is mentünk? Hát nem busszal. 😛
Igen, béreltünk autót. A részletekről és a jobb kormányos vezetésről mindenképp írunk egy külön posztot, mert meghatározó élmény volt az is. 🙂
Visszatérve a tóhoz, gyönyörű. Soha nem gondoltuk volna, hogy tényleg látni fogjuk egyszer, de íme:
A városban van több parkoló is, amik közül a legtöbb fizetős, de 100-300 méterre van a tótól, és van pár ingyenes is, ahonnan 800 métert kell gyalogolni, de nekünk az is megfelelt, mert ott kevesebben is voltak és könnyebb volt parkolni. A városkában van egy másik érdekes dolog is, a Caledonian Canal (a tavakat összekötő csatorna) vízlépcsői. Szám szerint 5 lépcsőben emelik itt a hajókat a Loch Ness szintjéről a szomszédos Loch Lochy magasságára. Szerencsénkre épp működés közben láthattuk:
A városban található egy apátság is, amibe idő szűkében nem mentünk be, de távolról is lenyűgöző látványt nyújt.
Mivel a főszezon lassan a végéhez ér, ezért az éttermek nagy része már csak fél gőzzel, hétvégén működnek, de ajándékboltokból nincs hiány itt sem. Egy kávé és süti után folytattuk utunkat a Loch Ness partján tovább, de a parkolóba menet is láttunk szép dolgokat.
Ezt nem lehet megunni, bár mindegyikből nagyon sok van. A rendezett, hihetetlenül zöld gyep és a sebes patakok, vízesésekkel tűzdelve “mindennapos” látvány. 🙂
Még nagyon sok kép és sztorink van erről a napról és nem akarjuk, hogy túl hosszú legyen a bejegyzés, ezért holnap innen folytatjuk a következő résszel. 🙂
VándorSzarvas 