Rég jelentkeztünk, de mindenkit megnyugtatunk, hogy minden rendben van velünk, csak a munka mellett nem sok időnk marad dolgokat látni, vagy arról blogot írni. Félkész, vagy nem őszintén írt posztokat nem akarunk megosztani, szeretnénk élvezetből csinálni, hátha meghozzunk egyesek kedvét Skóciához. 🙂
Már említettük, hogy a közelben található a szigetország legmagasabb hegye, a Ben Nevis, ami 4,411 láb vagy normál mértékegységben 1345m magas, amit majd egyszer szeretnénk megmászni. Ehhez szükség van némi felkészülésre, amihez első lépésnek tökéletes volt a Fort William mögött található 305m magas Cow Hill (Tehén-hegy) meghódítása. A nevéhez méltóan régen az itt őshonos Highland Cow (Felföldi-tehenek) legeltetésére használták, amik nem is olyan régen újra visszatértek a hegyoldalba. Íme a tehén:
A hegyről nagyon szép kilátás nyílik a városra, a tóra, valamint ez a hegy takarja ki a Ben Nevis-t a város kilátásából. Tökéletes kiránduló időben neki is vágtunk a jól láthatóan kijelölt kb. 12 km-es túrának, ami először félig megkerüli a hegyet, majd “hátulról” szép lassan felemelkedik a hegy tetejére.
A túra elején erősen emelkedett az út, de hamar egy tisztásra értünk, ahol ez a gyönyörű szivárvány fogadott minket. A helyenként fákkal övezett réten sok helyen csordogált egy kis patak, és rengeteg vízesés volt a meredekebb sziklafalakon.
Ehhez hasonló vízesések százával láthatóak errefelé és egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal és a csobogó víz hangjával. Az úton többször is kereszteztük egy földút nyomvonalát, amit először “off-road” útvonalnak néztünk, de kiderült, hogy azon hajtják haza a teheneket. Gyönyörű kilátás fogadott minket, amikor a hegy keleti oldalát megkerültük és az eddig nem látott hegyek és völgyek kerültek az orrunk elé. Ezt a kilátást más is észrevette már és egy padot tettek is ide, ha leülnénk pihenni egy kicsit. Éltünk is a lehetőséggel:
A hegyen haladva felfelé sokféle növényt figyeltünk meg, amik a mi szemünknek ismeretlen, de nagyon szép látványt nyújtott, ahogy a sziklafalakon csörgedező patakocska, amit szintén lencsevégre kaptunk. 
Már nem jártunk messze a csúcstól, amikor a szél elkezdett feltámadni, de nem fordultunk vissza. A hegy déli oldalán járva végre láttuk a Ben Nevis lábát, de a tetejét eltakarta a felhőzet. Többek között ilyenkor már ezért nem lehet felmenni a csúcsra áprilisig. Plusz amellett, hogy nem lehet látni, hideg is van és hamar sötétedik.
Felértünk a csúcsra, amit tudjuk, hogy csak 300 méter, de nekünk sokkal többet jelentett. Tényleg hihetetlen látvány tárult a városra és Loch Linnhe-re. Öt perccel azután, hogy felértünk, elkezdett esni az eső, de szokásához híven 15 perc múlva el is állt.
Elindultunk lefelé és a hegyet a másik oldaláról kerültük meg, ami egy fenyőerdőn vitt keresztül minket, ami még több vízesést tartogatott nekünk. 
A hegyről leérve a Nevis folyó mellé értünk, ami kivezetett minket a völgyből, vissza a város szélére. A sokszor sebes folyó ilyen “zúgókat” tartogat a vadvízi evezősök kedvére téve.
Ilyen barangolásokat biztosan csinálni fogunk még, mert nagyon jól esett sétálni. Sokszor úgy éreztük, hogy órákra vagyunk a várostól, pedig csak egy “hegyecske” választott el minket. Nagyon kikapcsoltunk, bár ezzel az egyik szabadnapunk fele el is ment.
VándorSzarvas 