Amerikából hazatérésünk után -talán nem kell különösebben magyarázni, miért- nem a hétfői és keddi munkanap volt életünk legenergikusabbja és legproduktívabbja. Szerdán pedig már egy újabb kaland várt minket: Manchesterbe indultunk a “Friendsfest”-re, amely a Jóbarátok sorozatot ünneplő, a rajongókat összegyűjtő fesztivál.
A Jóbarátok nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, megszámlálhatatlanul sokszor újranéztük már (angolul, így az igazi) és a legletargikusabb esténket is képes átfordítani, miközben a kanapén bekuckózva, vacsorázás közben nézzük. Mivel ilyen “közel” volt maga a fesztivál, úgy döntöttünk, miért ne, bár amikor lefoglaltuk még nem sejtettük, hogy két nappal előtt érkezünk majd haza New York-ból.
Manchester 6 órányi autóútra vagy egy órányi repülőútra található – ezutóbbit választottuk. Az Egyesült Királyságon belül még nem repültünk belföldi járattal, így ebből a szempontból is izgalmas volt a kirándulás: reggel 10-kor indultunk, este 9-kor repültünk vissza.
Odafele simán ment minden szerencsére, bár a vasárnapi hatalmas JumboJet után felettébb furcsa érzés volt a Flybe légitársaság 2×2 üléses, propelleres kis gépébe beülni, amely háromszor fért volna bele széltében és legalább kétszer hosszában a vasárnapi gépbe. Lényegében olyan érzés, mintha Marcalvárosból a belvárosba utaznánk a 22-es buszon. Ha a középső sorokból kinyújtod a nyakad, látni, milyen gombokat nyom meg a pilóta. Látni, ahogy a szárnyból leszálláskor kiengedik a kereket.
Szerencsére sima utunk volt, a repülési idő 45 perc Edinburgh és Manchester között. Mivel belföldi járat, így útiokmány ellenőrzés sincs leszállás után, így tényleg nagyon gyorsan átjutottunk mindenen. A Fesztivál maga a Heaton Parkban került megrendezésre, Manchester belvárosától fél órányi autóútra, egy hatalmas parkban, ahol még egy villamos-múzeummal is találkoztunk.
A fesztivál nem épp olyan volt, amilyennek elsőre gondoltuk: valami kiállítás-jellegűt vártunk, ehhez képest leginkább arra koncentrált, hogy a rajongók újraélhessék a kedvenc pillanatokat és fotókat készíthessenek a jól ismert helyszíneken, sokkal kisebb területen mint azt vártuk volna. 14.20-ra volt időpontunk a vezetett túrára, addig körülnéztünk a sátrakban és természetesen mi is csináltunk fotókat, ahol csak lehetett (igazából mindenhol lehetett):
Egy nagy kivetítőn vetítették a kedvenc részeket, így amikor nem kellett a hirtelen jövő vihar elől menekülni, ez előtt ülve ehették a rajongók a kínált pizzát, hotdogot vagy éppen salátát.
A vezetett túra keretein belül betekintést nyerhettünk Joey és Chandler, Monica és Rachel, valamint Ross lakásába, és néhány eredeti relikviát is láthattunk, amelyeket maguk a színészek használtak a forgatás során:
Miután kiéltük magunkat, úgy döntöttünk, megnézzük Manchester belvárosát, ha már egyszer itt vagyunk, mivel még volt időnk a repülő indulásáig. Hát, sokat nem vesztettünk volna ha ezt kihagyjuk. Manchester egyikünket sem nyűgözött le: bár van néhány szép épület (a Városházát mindenképp érdemes megnézni), nagyon zsúfolt, túl nagyvárosi hatást keltő, tele fura emberekkel.
Hazafelé úton volt egy kis bonyodalom: még jó, hogy időben odaértünk a reptérre, ugyanis az eddigi legszigorúbb biztonsági ellenőrzéssel kellett szembesülnünk. Nagyon lassan haladt a sor és minden elemet kivetettek a táskákból, mindent kétszer ellenőriztek és senkit nem engedtek tovább, amíg minden tárgyat nem tisztáztak nála. Szerencsére időben átértünk és a hazaút sem volt problémás – a vihar, amely a délután/kora este folyamán érte el Edinburgh-ot, pont elvonult, mire hazaértünk.
Mondanunk sem kell, másnap ismét nem mi voltunk a munka hősei – természetesen nem panaszkodunk, az utóbbi két hét élményei felejthetetlenek voltak. Ez a hétvége most arról szól, hogy kipihenjük magunkat, az időjárás most úgysem nagyon támogat semmiféle kültéri tevékenységet, ismét kaptunk egy kis vihart. Mi most bevesszük magunkat a kanapéra és nézünk egy kis Jóbarátokat a frissen sült brownie-val; pontosan erre van most szükségünk.
Szép napot mindenkinek!
VándorSzarvas 