Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy ez az év felettébb rendhagyóan alakul – nem csoda, hogy a napsütéssel érkező augusztus a régen várt nyaralást jelentette sokak számára. Mielőtt Timi a héten visszatért a munkába, felkerekedtünk mi is és elmentünk három éjszakára északra Skye szigetére, ahol bár voltunk már egy-egy napot, még mindig rengeteg felfedezendő és meghódítandó terület maradt.
A közel öt órás út szerencsére kellemesen telt, az idővel és a forgalommal is szerencsénk volt – ahogy egyre északabbra jutottunk és magunk mögött hagytuk a “nagyvárost”, kicsit úgy éreztük, mintha magunk mögött hagynánk az elmúlt hónapok furcsa eseményeit is.
Szinte az összes szálláshely kinyitott már Skóciában, bár továbbra is kötelező a 2 méteres távolságtartás. A legtöbb vendéglátóegység honlapján található részletes információ, hogy milyen intézkedéseket tesznek/tettek a vendégek védelme érdekében és teljesen biztonságban éreztük magunkat: mi a szálláshelyünkön például nem is kerültünk kapcsolatba a szállásadóval. Egy bungalow-szerű házikót választottunk, amely a “fővárostól”, Portree-től néhány percre helyezkedik el:
Miután berendezkedtünk gyorsan, kihasználtuk a jó időt és sétáltunk egyet Portree-ben. A sétának célja is volt: próbáltunk vacsorát vadászni. Igen, a vadászni szó a legmegfelelőbb, ugyanis a következőket kellett megállapítanunk:
- Tekintve, hogy sokaknak a külföldi nyaralása kútba esett, Skye és a Felföld szálláshelyei szinte száz százalékos kihasználtsággal üzemelnek a karantén feloldása óta, a sziget északi részén is nagyon sok a turista.
2. A távolságtartási kötelezettséget szem előtt tartva a vendéglátóegységekben lényegesen kevesebb asztal van.
Ebből a két tényből következik, hogy az éttermek többségében már hetekre előre nem lehet asztalt kapni és ez Skye szigetén fokozottan igaz. Szerencsére első és második este is kaptunk asztalt – harmadik napon a vacsoránkat a Coop biztosította, amelyet a kis bungalow ágyán fogyasztottunk el – első osztályú és emlékezetes volt.
Az egyik legemlékezetesebb kirándulásunk egy rejtett partszakasz, Camas Daraich (Point of Sleat) felkutatása volt: a sziget legdélibb részén található, egy sávos emelkedőn megközelíthető, majd közel egy órás sétával elérhető, fehér homokos tengerpart. A séta – az előző esti esőnek is köszönhetően – nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondoltuk, de egyetértettünk abban, hogy megérte.
Skye szigetén az egyik legjobb dolog, hogy bármerre mész, mindenképp csodás táj fogad:
Skye szigetén található a híres Talisker whiskyfőzde is – furcsamód nem Talisker városában (tulajdonképpen inkább falucskájában), hanem egy szomszédos kis városban (tulajdonképpen inkább falucskában), tíz-tizenöt percnyi autóútra az “igazi” falutól. Ha már egyszer erre jártunk, elsétáltunk a Talisker vízeséshez is – a parkolótól (értsd: néhány autónak elegendő földes felülettől) csupán tíz perces séta. Nem is terveztük, hogy elautózunk erre (mondhatnánk, ez csak egy mellékküldetés volt, ha videojátékok terminológiáját használjuk), mégis az egyik legemlékezettebb élménnyé vált: a parkolóban meglepetten konstatáltuk, hogy egy páva néz ránk érdeklődve. Amint leállítottuk az autót és kinyitottuk az ajtót, határozottan elindult felénk – így történt, hogy az eldugott Talisker vízeséshez vezető úton megetettünk egy “kóbor” pávát. (Egyébként a vízeséshez vezető hatalmas birtok tulajdonosához tartozott).
Az első napi meleg után az időjárás úgy gondolta, hogy azért nem telhet el egy egész nyaralás igazi skót idő nélkül. A keddi napból a szakadó eső ellenére is kihoztuk a legtöbbet:
Talán mi magunk sem tudtuk, mennyire szükségünk volt erre a nyaralásra. Bár a karanténnak köszönhetően sok időt töltöttünk együtt, ez a pár nap lehetőséget adott a kikapcsolódásra, az elmúlt furcsa hónapok átbeszélésére, a feltöltődésre. Bár nem a klasszikus értelemben fogunk emlékezni az idei nyárra, de nagyon hálásak vagyunk, hogy idén is sikerült kiszakadni egy kicsit és felfedezni a skót Felföld egy újabb szeletét Skye szigetén, ahová még biztosan visszatérünk majd.
Szép hetet Mindenkinek!