Komfortzóna, korona és költözés

Ez a poszt – ahogy talán a cím is sugallja – egy személyesebb hangvételű helyzetjelentés. Nagyon rég nem jelentkeztünk, ennek a legfőbb oka, hogy elég mozgalmasan teltek az utóbbi hetek: elköltöztünk. De ne siessünk annyira előre és tekerjük kicsit vissza az idő kerekét július végére.

Ekkor ugyanis biztossá vált, hogy Timinek újraindul az iskola, a diákok augusztus végével visszatérnek, a munkába járás újra a mindennapok részévé válik majd – mindeközben Ákosék vállalatán belül hivatalossá vált, hogy januárig nem térnek vissza az irodába, ami azt jelentette tehát, hogy még legalább fél év otthoni munka várható számára.

Az elmúlt közel fél év karantén/otthoni munkavégzés/kényszerszabadság mindenkit elgondolkoztatott – mi sem voltunk kivételek. Tudtuk mindketten nagyon jól, hogy hálásak lehetünk, amiért megmaradt a munkánk és továbbra is számítanak ránk és mindeközben akaratlanul is elgondolkoztunk, hogy merre tartunk. A nyáresti beszélgetéseknek, séták közbeni lamentálásoknak végül megszületett az eredménye: úgy döntöttünk, ideje egy kis változásnak és elköltözünk.

Mintha csak meghallotta volna a régi helyünk a költözés gondolatát, az utolsó napokban az egyik legszebb addig látott szivárványt produkálta a természet.

Bár mindketten nagyon szeretnénk tengerparti házat, egyelőre ez a lépés még nem volt reális – mesélhetnénk a folyamatról, a döntésünk és gondolataink hátteréről, de inkább a folyamat végére ugrunk: nem sokkal a döntés megszületése után találtunk is egy kiadó, új építésű, alig másfél éves sorházat, kis kerttel egy csendes környéken, Edinburgh “külső” részén (nem nevezném külvárosnak, inkább külső övezet, de még a városon belül). A csillagok együttállásának és szerencsénknek köszönhetően augusztus közepén be is költözhettünk és birtokba vehettük első kertes házunkat.

A költözés aránylag simán ment – ez nagyrészt Ákosnak köszönhető, aki elképzelhetetlen energiával tulajdonképpen egyszemélyes költöztető-brigáddá változott és néhány nap alatt mindent (szó szerint) tető alá hozott

A ház bútorozatlanul érkezett, direkt ilyet kerestünk – mivel előző lakásunk bútorozott volt, ott nem igazán érezhettünk magunkénak a berendezési tárgyakat; ez most teljesen megváltozott. Birtokba vettük az új helyünktől nem messze található IKEA-t és az első napokban máris otthonossá varázsoltuk (az egyébként már bútorok nélkül is otthonosnak érzett) házat. Le sem tudjuk írni, milyen érzés minden reggel itt felébredni és ide hazaérni: néha talán még most sem hisszük el, hogy mindez lehetséges. A környék nagyon barátságos, a szomszédaink nagyon kedvesek, úgy érezzünk, illünk ide.

Egyszóval: ha ez lehet, még boldogabbak vagyunk, mint eddig. Itt volt az ideje ennek a lépésnek és a változásnak, mindkettőnknek segített egy kicsit más perspektívába helyezni talán a dolgokat. Mondanunk sem kell, hogy Ákosnak is lényegesen kényelmesebb egy külön szobában az új munkaasztalánál dolgoznia, nem pedig a munkaasztallá avanzsált étkezőasztalt használni a kis konyhában, ahogy eddig tettük.

Bárkivel beszéltünk a karantén során, szinte mindenki a kertet hiányolta és kimutathatóan megnőtt a kereslet a kerttel rendelkező házak iránt az utóbbi hónapokban – felkészülvén egy esetleges második hullámra és az ezt követő intézkedésekre – mi is elmondhatatlanul hálásak vagyunk érte.

Ez tehát a mi kis karantén utáni költözésünk története! Ami a közhangulatot illeti: a héten ismét szigorítások léptek életbe, ahogy mindenhol máshol, itt is bizonytalan a helyzet. A jelenlegi útmutatás szerint “aki tud, az dolgozzon otthonról” – az iskolák egyelőre nyitva maradnak. Furcsa egy helyzet, de hát mindenkinek az: mindenkinél másféle kihívásokat hoz és másféle gondolatokat, terveket inspirál – jelenleg ezzel kell napról napra megbarátkozni. A munkába járás előnye, hogy újra megoszthatunk Veletek ilyen képeket: