Túl az első napon, már talán mi is többet látunk kicsit az itteni életből. Rengeteg információt próbálunk begyűjteni, főleg azzal kapcsolatban, hogy a kinti munkának milyen feltételei vannak, mire vagyunk jogosultak, mik a kötelezettségek.
Alapvetően két dolog kell, amivel el lehet indulni a szolgáltatók felé. Egy igazolás, hogy külföldön dolgozol, és egy National Insurance Number (Biztosítási szám). Ezzel a kettővel már nyithatsz bankszámlát, kivehetsz albérletet, vállalhatsz hűségidőt.
A munka milyen? Kemény. Ákos felszolgálóként, Timi recepción tanul be. Nagyon sok dologra kell figyelni, sok folyamatot kell megtanulni, de talán a legnehezebb az a rész, amire egyikünk sem számított. Sajnos olyan nyelvjárásban beszélnek, olyan kifejezéseket használnak a vendégek és az alkalmazottak közül elég sokan, aminek hallatán szívesen összetépnénk a felsőfokú nyelvvizsgánkat. A rendelésfelvételkor, vagy a recepción csak egy átlag kérdést/megjegyzést kapva, csak állunk és várjuk, hogy kicsit lassabban újra elismételjék.
‘Egy fecske nem csinál nyarat’ – alapon nekünk sem szabad az első nap alapján megítélni az itteni életet. Egyet tehetünk csak, kitartunk. A többiek nagyon kedvesek, segíteni akarnak, hogy nekünk egyszerűbb legyen a betanulás.
A hét végén már talán a fülünk is kicsit jobban rááll az itteni kiejtésre és könnyebben vesszük az akadályokat. Ezek után – reményeink szerint – sokkal felszabadultabb, sztorizgatósabb és fényképekkel megtömött bejegyzések következnek, ugyanis a táj még mindig magával ragadó.
VándorSzarvas 