Hivatalos ügyben (erről majd később bővebben) közös szabadnapunkon elmentünk Glasgow-ba. Ebben a részben csak az odaúttal foglalkozunk, mert az A82-es főút, amin a buszunk közlekedett, több látnivalót rejt, mint hinnénk.
A busz menetrend szerint reggel 7:00-kor indult Fort William-ből, majd 30 megállóval később Glasgow Buchanan Buszvégállomásra ért 10:11-kor. Ez alatt a bő 3 óra alatt hihetetlen dolgokat láttunk, amit megpróbáltunk Nektek (és magunknak) megörökíteni, de a busz ablakán keresztül, mozgás közben nem lehet jó képeket csinálni.
Íme az út, amin “közlekedtünk”:
Nagy-Britanniában megszokott dolog, hogy az utak nem szélesek, így a Loch Lomond északi része melletti szakasz nagyon sok helyen egy sávosra szűkül és a szembejövő 40 tonnás szerelvények mellett elférni egy turistabusszal nem mindig volt egyszerű. Többször tolatnunk kellett, hogy elférjen a két jármű. Az északi rész meseszerű völgyeken visz keresztül, amit a következő pár képen láthattok is. Annyira szerencsések voltunk, hogy napfelkeltekor értünk ebbe völgybe, és sokszor egy festményben éreztük magunkat.
A Glencoe melletti hatalmas hegyekről lecsorgó patakok és a megcsillanó napfény hihetetlen látvány volt és megfogadtuk egymásnak, hogy ide visszajövünk sétálni és még többet fotózni, mert ez a hely gyönyörű. A domborzat velejárója szintén, hogy az utak nem egyenesen, hanem a tájat követve haladnak, így az erősebb gyomrú embereket is megviselhetik. Hát még azokat, akiknek gyengébb gyomra van, vagy nem szeretnek buszozni. Sokszor olyan érzés volt, mint egy hullámvasúton.
A buszról még nem is meséltünk. Kényelmes távolsági busz, amin “kötelező” a biztonsági öv használata, és a legtöbben tényleg be is kapcsolták magukat. Mosdó van és lehet is használni, ami szintén fura volt nekünk az otthoni tapasztalatok után. Jelezni nem kell, mert mindenhol megállunk és a sofőr jó hangosan bekiabálja a közelgő állomás nevét. A csomagok pakolásában segít, szól az első utazóknak, turistáknak, hogy mikor kell leszállni, vagy éppen mesél a mögötte ülőknek. Az előre megvehető jegyeket tiszteletben tartják, megvárják a menetrend szerinti időt, betelefonálnak a központba, és csak engedéllyel hajtanak tovább, ha az utas nem ér a megállóba időben.
Az utolsó képen látható híd a Glasgow-ba vezető, 1310m hosszú és 83m magas Erskine Bridge megpillantásakor már tudtuk, hogy már nem vagyunk messze a célállomástól. Pontosan odaértünk, a sofőrtől elköszöntünk és mentünk a dolgunkra. A városban töltött pár órát egy későbbi bejegyzésben olvashatjátok.
VándorSzarvas 