Félévértékelő

Itt az ideje, hogy kicsit számot vessünk az eddig történtekkel. Elmélkedős pillanatainkban sokat beszélgetünk arról, hogyan tovább, hogy lesz vajon néhány év múlva, milyen hatással lesz ránk a Brexit, mikor kellene továbblépni, hogy ne ragadjunk bent a „vendéglátóiparban dolgozó külföldi” szerepében stb. Mindig arra jutunk, hogy bár körvonalazódnak ezekre a kérdésekre a válaszok, nem siettethetjük a dolgokat – és nem is szükséges. Néha valóban jó lenne már ott lenni az út végén, tudni, hogy merre tartunk pontosan, látni a kockás zászlót – de azt mondják, maga az út a lényeg, nem a befutó, nem igaz?

Ami biztos: Jelenleg jó helyen vagyunk, ami anyagilag és földrajzilag is biztosít olyan lehetőségeket, amelyekért nagyon hálásak lehetünk. Jelenleg egy olyan helyen élünk, ahol boldogok vagyunk és ahol van lehetőségünk a jövőn gondolkodni. Van lehetőség megtalálni, hogy mi vagy valójában, mi akarsz lenni: a tanulás határai sokkal rugalmasabbak; ha elindulsz egy életpályán, belekezdesz egy karrierbe, nem kell „muszájból” azt csinálni egész életedben, hanem van lehetőség akár középkorúként is váltani. Ez különösen releváns lehet, tekintve, hogy manapság már nem tudjuk (nem is lehet) 20 évesen eldönteni, hogy mit is akarunk csinálni egész életünkben. Nemrég érkezett a recepcióra egy új kolléganő: 24 éves, Liverpoolból érkezett, mert „szeretett volna valami újat kipróbálni”. Nem volt semmi baj különösebben az előző munkahelyén, egyszerűen csak változásra vágyott. Ez itt bőven elég indok arra, hogy kilépj az előző munkahelyedből és új életet kezdj, nagyon ritkán maradnak ugyanazon a helyen hosszú évekig és ez teljesen elfogadott.

A jövő tehát kérdéses, a fejünkben vannak tervek, de tény, hogy az elmúlt fél évben mindketten mind szakmailag, mind személyiségileg rengeteget fejlődtünk és tanultunk önmagunkról – és a kapcsolatunkról is. Erőt, kitartást, összetartást és olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyeket sosem fogunk elveszíteni – bármerre is sodródjunk majd. És persze olyan tájakat láttunk, amelyeket belső fényképezőgépünk is megörökített:

Most néhány napra eltűnünk – nagyon igyekszünk, hogy valóban csak néhány nap legyen belőle – vár ránk még néhány kirándulás. (Az Egyesült Királyságban az üzleti év áprilissal fordul, így a szabadságokat is addig kell kivenni és még van három napunk az idei évből, hogy kicsit lazítsunk). Ígérjünk, hogy igyekszünk rendszeresebben jelentkezni, még ha csak pár képpel is. Köszönjük, hogy lelkesen olvassátok a blogot, hogy támogattuk bennünket és érdeklődtök a skóciai életünk iránt, sokat jelent nekünk 🙂

To be continued…