Még mielőtt elindulnánk a Stonehenge felé vezető (Nektek képzeletbeli) úton, egy kicsit felvezetjük Nektek, hogy mi is ez a kőformáció és miért is lett ilyen híres.
Ahogy az előző részben említettük, a fogadóépület egy “kis” múzeumot is tartogat a látogatóknak, afféle ízelítőként, mert a két közeli város múzeumában még többet tudhatunk meg a környék történetéről és több leletet mutatnak be a Stonehenge közeléből.
A múzeumi belépőt a jegyünk már tartalmazta, így be is mentünk körülnézni. Az első terem egy körpanoráma volt, amit egy henger belső falára vetítettek 3 projektor segítségével (Kicsit a Feszty-körkép jutott eszünkbe). Állandóan változó nap- és évszakok érzékeltették az idő múlását és 2 percben mutatták be a Stonehenge felépítésének (átépítéseinek) egyes fázisait. Kiérve a hengerből egy szokásos múzeumi tárlatkép fogad minket. Itt kicsit kibővítve elemzik a Stonehenge eredetét, mindezt leleteken keresztül bemutatva.
Érdekes érzés fog el, ami nem hagy nyugodni. Ez ugyanaz az érzés, ami talán ilyen híressé tette. Miért van ez itt? Hogyan tették ide? Mi volt vele az építők célja?
Nagyon sokat fejtegették ezt a táblákon vagy a falakon látható videóbejátszásokban. A leghíresebb és “legelfogadottabb”, hogy egy “szent hely” volt, ahol pogány szertartásokat tartottak. Ezen kívül létezik egy “asztronómiai óra” szerű magyarázat, sokan temetkezési helynek tartják és akad, aki simán egy kereskedelmi megállóhelyként magyarázza, de talán ez benne a legszebb. Nem tudjuk.
Amit szintén nem tudtunk – illetve nem pontosan-, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem minden kő származik Walesből, csak a Bluestone (kék kő) darabokat hozták több, mint 100 km távolságból, amik a középső kört alkották. A többi követ a “közelből” hozhatták, ám ez nem oldja meg azt a rejtélyt, hogy mivel munkálták meg a legalább 40 tonnát nyomó köveket- arról nem is beszélve, hogy milyen eszközzel helyezték őket egymásra a piramisok előtt 5-600 évvel.
További érdekesség, hogy ha a Stonehenge “bejáratát” és a fő oltárkövet összekötjük egy képzeletbeli egyenessel, akkor a nyári nap-éj egyenlőségkori nap mozgását kapjuk. Ezt az egyenest őseink egy több kilométeres egyenes úttal is jelölték, ami egy folyóhoz vezet. A folyón lefelé haladva egy másik henge-hez, a Woodhenge-hez érünk, amit azonban fából építettek egy akkori falu közepére. Ez lehetett a Stonehenge-t építő emberek élőhelye.
A kövek körül különböző távolságokra nagyon sok “dombocska” (Barrow) található, ami őseink temetkezési helyéül szolgált. A Stonehenge vélt megépítése után pár évtizeddel, de még 1000 évvel későbbi sírhelyek is találhatók itt. A legtöbb lelet innen származik és az építés téziseit ezek alapján állították fel.
Timi és Ákos sokszor kuncogott már azon a kiállítás végére, hogy hányszor használták a feltételes módot, minden nyelvi trükköt bevetve. Állítás nagyon kevés volt, a lehetséges, talán, elképzelhető és valószínű szavak viszont annál többször. 🙂
Ne is szaporítsuk tovább a szót, holnap végre a kövek felé vesszük az irányt.
VándorSzarvas 