Ahogy az extravaganza előtti posztban írtuk, új kávézókat kényszerültünk felfedezni, aminek egyszerű oka az, hogy az aroma nevű kis független kávézó (eddigi kedvencünk) a tavalyi szezon végén minden szó nélkül bezárt.
Gyorsan kellett valami helyettesítés, ahol a napközbeni vagy munka előtti kávét lehetett meginni, de a napindító kávékérdés is megoldásra várt, mert októberben még nem volt saját kávégépünk, de erről is rögtön szó lesz. 🙂
Elkezdtünk hát kávézókat kipróbálni a városban és elég hamar meg is találtuk a DeliCraft nevű helyet, ahol főleg helyi kézműves fogyasztási cikkeket és egyéb termékeket árusítanak és emellett kávét és szendvicseket is készítenek. Sokszor jöttünk el ide, hogy egy finom kávét igyunk és egy kicsit beszélgessünk az éppen aktuális dolgokról. Hab a tortán, hogy a visszatérő vendégeknek minden nyolcadik kávé ingyen van, ahogy minden tizedik panini is.
A próbálkozásnak nem volt vége, mert az eltelt hónapok alatt a Starbucks, Café Nero és a Costa kávékínálatából is szemezgettünk, bár ezek közül csak a legutóbbi található a városban. A “nagyok” mellett a független kávézókat is nagyon szeretjük kipróbálni, mert a finom kávé mellé általában egy mosoly is jár, ami nem hátrány. 🙂 Történt januárban, hogy a High Street-en nyílt egy új független hely, amit “The Wildcat” (Vadmacska) névre kereszteltek. A nyitás harmadnapján be is mentünk az amúgy nyíltan vegán-barát helyre. Timi egy “szuperzöld koktélt” (ötféle zöldség turmixolva) ivott, Ákos pedig az eszpresszót tette próbára. Hááááááát… A zöld lé nem volt rossz, viszont a kávé nagyon nem talált, így sűrű fintorgások közepette hamar elhagytuk a helyet. Talán majd egyszer újra próbálkozunk a vele.
Ezek a rendre délutáni kávék nem segítettek az alkalmankénti öt órai kelésben, ezért valami megoldás kellett otthonra. Háromféle kávégép került szóba: elektromos, darálós vagy kapszulás. Az első árával nem lett volna nagy gond, inkább a lefőzött kávé minőségétől tartottunk, mivel itt minőségi darált kávét akkoriban nem igen láttunk. A darálós ideális lett volna, viszont ára és hangereje is magas, ami egy hotelszobába, vendégekhez közel nem igazán jó megoldás.
Így maradt a kapszulás kávé, amiből a Nespresso mellett tettük le a voksunkat és hamarosan be is szereztünk egyet az Argos nevű műszaki cikkekkel foglalkozó üzletláncból. Ákos nagyon örült neki, hogy végre reggel is kávézhatott és ráadásul a kávégép egy “ajándék” tejhabosítóval összecsomagolva érkezett, így a délutáni latte, vagy cappuccino sem volt már akadály. Egyébként azt az őszinte mosolyt sikerült lencsevégre kapni. 🙂
Amúgy az aroma azóta kinyitott újra, és bár a “kedvenc hely” jelzőt elvesztette, a mai napig szívesen járunk oda is kávézni, ha éppen arra visz utunk délutáni sétáink alkalmával.
VándorSzarvas 