Talán még emlékeztek, hogy Ákos születésnapjára kapott egy utalványt, amely belépőt, valamint egy órás találkozást jelentett hús-vér baglyokkal a Glasgow és Edinburgh között félúton található Scottish Owl Center-ben / Skót Bagolyközpontban. Itt volt az ideje, hogy ezt az élményt is kipipálhassuk a listán.
Fogtuk magunkat az egyik szabadnapunkon és felkerekedtünk, szerencsére nagyon szép időnk is volt (még az igazi nyár beköszönte előtt). A központ tulajdonképpen egy “mini állatkert” baglyoknak – az állatkert ellenzőinek bátran mondhatjuk, hogy a baglyok professzionális körülmények között, szerető gondozásban vannak. Körülbelül 50 baglyot gondoznak itt; a belépő minimális összeg, amit a park “karbantartására” fordítanak – nyilván maga az állatokkal való közvetlen találkozás picit drágább, de az élmény teljesen megérte.
Természetesen ahhoz, hogy kézben tarthasd a baglyokat, egy rövid kis oktatás szükséges és végig egy instruktor kíséretével történik a találkozás, hiszen bárkinek nem adják a kezébe őket, mégiscsak felelősséget kíván a kezelésük. Dan, az instruktor, nagyon kedves és vicces volt, hihetetlen háttértudással és szenvedéllyel a baglyok iránt. Mindent megmutatott és elmagyarázott Ákosnak és azonnal az egyik legnagyobb baglyot, Zeuszt adta át neki:
A képen is látható, sólyomreptetés kapcsán már látott kesztyűt kellett viselni, mivel ezen nem hatol át a bagoly csőre, amennyiben esetleg csipkelődni támadna kedve. Szintén látható a képen, hogy a bagoly lába egy kis “karabinerrel” a kesztyűhöz van kapcsolva, így nem tud elrepülni. (Állatvédő olvasóinkat megnyugtatnánk, hogy mi is teljes mértékben állatbarátok vagyunk, de ezek a baglyok a vadonban – értsd, az emberek között – sajnos nem bírnák sokáig, gyorsan levadásznák őket és szaporodni sem tudnak olyan hatékonyan, mint itt; tényleg jó helyük van). Zeusz a bemutató felénél úgy döntött, itt az ideje megszabadulni a reggeliből hátramaradt, szervezetében kiválasztott csontoktól és egyenesben demonstrálta nekünk a bagolyköpet távozásának folyamatát.
Zeusz nyugodtan tűrte a bemutatót, csak néhányszor próbált meg elrepülni és jelezni, hogy elege volt a szereplésből mára. Vele ellentétben második baglyunk, Tony, aki fajtáját tekintve egy Tawny Owl, kifejezetten élvezte a szereplést – mint megtudtuk, ő igényli is az emberek társaságát, nem szeret egyedül lenni és más baglyok közelében sem kifejezetten szeret lenni. Miután édesanyja magára hagyta a tojásban Tony-t, Dan úgy döntött, hogy hazaviszi és megpróbálja “életben tartani”, kikölteni mesterséges körülmények között. Ez sikeresen megtörtént és Tony azóta is Dan-t tekinti a családjának.
Tony nem igazán szeretett volna menni és mi sem szívesen hagytuk ott, de várt még ránk két másik bagoly. A harmadik példány egy nagyon pici, rendkívül aranyos, amolyan szeretném-betenni-a-kabátom-alá-és-hazavinni-magammal típusú bagoly volt. Érdekessége, hogy akárcsak a macskák, nem tud a közeli tárgyakra fókuszálni, így ő is a csőre fölött elhelyezkedő, félkörben lelógó bajszával érzékeli a zsákmányt. Őt csak rövid ideig tarthatta Ákos, viszont cserébe megtapasztalhatta, milyen érzés, ha egy bagoly megcsipkedi az ujját. Mivel nem volt éhes különösebben, így csak csikizésnek tűnt – csak tesztelte, hogy esetleg valami ehetőt tartanak-e az orra elé. (Nem ajánljuk azonban ennek élesben történő kipróbálását, mivel meglehetősen komoly sérüléseket tudnak okozni. Az előbb látható Tony kapcsán hallottunk egy érdekes történetet: egy fotográfusnak feltett szándéka volt, hogy megcsinálja élete fotóját és a szerencséjét azzal, hogy a fiókáit kikeltő baglyot fotóz le közvetlen közelről a fészekben. Emberünk figyelmen kívül hagyta, hogy a Tawny Owl különösen harcos típus – kiváltképp, amennyiben a fészek közelében ólálkodókról van szó. Nem tudott olyan gyors lenni, mint a bagolymama, így kis kalandját az egyik szeme bánta. Írt azonban egy könyvet erről, amely bestseller lett – ironikus módon mégiscsak megcsinálta tehát a szerencséjét).
Az élmény utolsó állomása a negyedik bagoly volt, akit Ákos reptethetett is. Ő korábban esküvői fotózások aktív résztvevője is volt, rendkívül élénk, érdeklődő bagoly, helyenként szemtelennek is mondhatnánk. Nagyon élvezte Ákos társaságát, nem nagyon volt hajlandó a kesztyűn maradni, folyton a vállára és a nyakára mászott, repült jobbra-balra és látszott, hogy nem tetszik neki, amikor le kellett szállni. Láthattunk egy kis demonstrációt is, hogy a bagoly miként ragadja meg a zsákmányt – kicsit talán ijesztő is volt közvetlen közelről látni, mi mindenre is képesek azok a karmok.
Kicsit nehéz volt búcsút mondani ezeknek a csodás állatoknak, valóban sokat tanultunk és nagy élmény volt. A kijáratnál van egy kis szuvenírbolt, amelynek bevétele szintén a park támogatására szolgál. Összességében egy nagyon jó néhány órás program, amennyiben valakit érdekelnek ezek a nagyszerű állatok 🙂
VándorSzarvas 