Klasszikus, mégis modern; nyüzsgő, mégis csendes; nagyváros, mégis kisváros: Edinburgh-ról nagyjából soha véget nem érő blogsorozatot lehetne írni. Immár öt hónapja élünk itt és minden nap akad valami új, amit felfedezhetünk. Bár egyelőre idő (és nagyrészt közös szabadnapok) hiányában nem tudunk annyit kirándulni, mint a Felföldön tettük, igyekszünk kihasználni minden napot és kiélvezni a város által nyújtotta lehetőségeket.
Edinburgh-ot nem véletlenül szeretik annyian, a város rendkívül multikulturális, sok külföldi választja úticéljául és végül letelepedésének helyszínéül is, ugyanis nagyon élhető. Maga a város drága ugyan (minimálbért keresve, albérletben élve nem könnyű sok pénzt félretenni, amennyiben egy megszokott életszínvonalat szeretnénk fenntartani), viszont egy nyugodt, kikapcsolódási lehetőségekkel, természeti szépségekkel teli, jó tömegközeledési rendszerrel ellátott közeget biztosít, nagyváros-társaival ellentétben barátságosabb, több zöld övezettel, kevesebb ipari területettel. Edinburgh építészete lenyűgöző – a belvárosban rengeteg “ékszerdoboz” található. A főutcán sétálni olyan, mintha egy időutazásnak lennél a részese.
A belvárosban található az útikönyvekben fellelhető turistalátványosságok – a teljesség igénye nélkül – nagyrésze: a Royal Mile, maga a főutca, amelynek egyik végén a Vár, másik végén a Holyrood Palota áll; Scottish Whisky Experience (whisky kóstolókkal természetesen); Camera Obscura (fizikai kísérletek, illuziók háza); Dynamic Earth (a Föld keletkezésének bemutatása interaktív eszközökkel, főként gyermekeknek, gyermekes családoknak célozva), illetve a belvárostól kicsit kijjebb a Royal Yacht Britannia, ahol a királyi család 1997-ben “leszerelt” utolsó yachtjának fedélzetére léphetünk fel. Nem tudom, írják-e az útikönyvek – az én egyik személyes kedvencem a “végigsétálni a főutcán, újra meg újra rácsodálkozni az épületekre, majd találni egy kis eldugott helyi kávézót, ahol egy jó sütemény mellett kicsit megszárítkozhadsz az eső után”.
Csupán fél órányi autóútra a központtól, Portobello Beach-re érkezve pedig mintha egy másik világba lépnél. El sem hiszed, hogy fél órája a belvárosban kávéztál a kollégáiddal vagy gyorsan az esti vacsorához intézted a bevásárlást. A parton a kutyáikat sétáltató gazdikat, a kisgyerekekkel játszó szülőket vagy a parti házak hatalmas, tengerre néző ablakaiban vacsorázó embereket elnézve pedig akaratlanul is elgondolkozol, milyen érzés lehet reggel erre a látványra felébredni és alig akarsz felállni arról a padról azt kívánva, bárcsak sose kellene ezt itthagyni és visszatérni a valóságba.
És az évnek azon időszaka is eljött, amikor Edinburgh, a szerény kis ékszerdoboz igazi tündöklő, fényektől és gyöngyöktől roskadozó karácsonyi zenélő ékszerdobozzá változik – november végétől kezdve. Rengeteg turista érkezik a karácsonyi vásárra, a város megtelik az ünnepeket váró, kedves, csúnya karácsonyi pulcsis mosolygó helyiekkel és turistákkal, hogy aztán december végére mindez egy artikulálatlan hömpölygő tömeggé formálódjon, ahogy az minden városban történik. (A csúnya karácsonyi pulcsi tényleg valós dolog, tulajdonképpen egy kimondatlan verseny a város lakói között – a buszsofőrök is kivétel nélkül villogó, Rudolf-rénszarvasos, mézeskalácsemberkés vagy valamely egyéb kreatív pulóverben dolgoznak, egész munkahelyek szerveznek olyan napot, amikor minden dolgozónak ilyenben ajánlott megjelennie). Sztereotípiákat félretéve, valóban nagyon hangulatos zene, kreatív dekoráció jellemzi a karácsonyi időszakot.
Forraltbor, baileys forró csokoládé és kürtőskalács illata tölti meg a belvárost, a vásárban a fabódékban ékszereket, gyertyákat, táskákat, sálakat, játékokat, elmaradhatatlan Harry Potteres termékeket, mindenféle kézműves termékeket árulnak. A vásári forgatag persze nem lenne igazi kulináris élvezetek nélkül, a kolbászokat árusító németektől kezdve a lángost és kürtőskalácsot sütő magyarokon át a cipóban olvasztott sajtot kínáló franciákig. Ezutóbbi meglepően kiadós:
Az idei karácsony új otthonunkban fog telni, nagyrészt munkával ugyan, de legalább a saját helyünkön, nyugalomban és szeretetben – ez nagyon propagandaszövegnek hangozhat, de így érezzük. Nem volt egyszerű eljutni idáig, szükség volt helyenként kompromisszumokra, beszélgetésekre – jó egy kicsit számotvetni az elmúlt évvel, leginkább az elmúlt fél évvel. Az év vége talán mindenkinek akarva akaratlanul is egy fárasztó, számotvetős időszak – mit csináltunk jól, mit lehetne másként, mi a fontos, amire koncentrálni kell és mit kell elengedni, mert már nem visz előrébb minket; ennyivel tartozunk magunnak. Most ez a számadás következik majd Részünkről is.
Mindezekelőtt természetesen azért majd holnap még bejelentkezünk, hogy innen a nem-annyira-távolból is majd kellemes ünnepeket kívánjunk Nektek!
VándorSzarvas 