És íme, közel három hónap elszaladt már ebből az évből és itt állunk március 10-én csodálkozó arccal, hogy hova lett ez az időszak. Ez most különösen egy szempillantásnak tűnt, pedig ismét jónéhány említésreméltó dolog történt. Lássuk tehát, milyen változásokat hozott számunkra az év első két és fél hónapja.
Az egyik és legfontosabb, hogy Timi munkát váltott. Bár a Palota sok szempontból nagyszerű hely, kiváló tanulóterep és jó referencia, semmiképp nem hosszú távú munkahely. A hétvégék hiánya, a 6 napos munkahetek és a nem épp kihívásokkal teli környezet azért így fél év alatt – minden jó dolog mellett – nehézkessé tették a heteket, így Timi nyitva tartotta a szemét és elkezdett állásokat nézegetni. Nem sokkal később érkezett is egy telefonhívás és egy közel 400 éves privát iskola, a George Heriot’s School iskolatitkárságára nyert felvételt. Az utolsó Palotában töltött munkanapon azért megörökítésre került a turisták egyik kedvenc látványa:
Nem mondhatnám, hogy esztétikai szempontból kevésbé jelentős a jelenlegi hely (igen, ez egy iskola):
Az új munkahely (amelyről egy következő bejegyzésben részletesebben is lesz szó) legnagyobb előnye, hogy visszakaptuk a hétvégéinket. A hétfő és a péntek ugyanazt jelenti mindkettőnknek, újra hosszú, közös reggelik és egy másféle rutin kialakulása veszi kezdetét/tér vissza. Bár a Highland Hotelben voltak közös szabadnapjaink, ezek sem igazi hétvégék voltak abból a szempontból, hogy nem a hétfő-péntek utáni két napot jelentették, hanem két közös nap volt, valamikor a hét folyamán – tehát lényegében véve 2017 szeptembere óta nem volt a szó szoros értelmében vett teljes, igazi hétvégénk. Elképzelhetitek, hogy minden percét kihasználtuk az együtt töltött időnek.
Nem állítom, hogy feltétlenül közös hétvégék (közös szombat-vasárnapok) kellenek egy párnak, hogy jól működjön a kapcsolati dinamika – hiszem viszont, hogy amikor közösen vannak, akkor teljesen ott kell lenni, testben, fejben, és időt kell áldozni arra, hogy ÉRDEMBEN a másikkal legyünk. Nekünk ehhez vissza kellett kapnunk a hétvégéinket. És igen, vigyázni kell arra, hogy nehogy mókuskerék legyen belőle és ez hatalmas feladat – az elkövetkezendő hétvégéink azzal fognak telni, hogy a lehető legjobban kikapcsoljunk és élvezzük az új helyzet adta lehetőségeket. Sokminden van terítéken, Timi hastánc fellépésre készül, Ákost a szokottnál több munka kényszeríti energiáinak maximalizálására, amelyet a dobolás térnyerése könnyít meg kicsit – nem unatkozunk!
Még van néhány óra ebből a hétvégéből, ez már csak pihenéssel telik, illetve azzal, hogy megpróbáljuk mozgásra bírni a trambulinozástól izomlázas végtagjainkat.
Szép vasárnap estét mindenkinek, hamarosan jelentkezünk!
VándorSzarvas 