Egy kellemes péntek esti séta után megszületett a terv március harmadik hétvégéjére: szombaton újabb pipát teszünk a térképünkre és meglátogatjuk Dundee és St. Andrews városát, vasárnap pedig lustálkódós nappal zárjuk le a hétvégét. Terveink némileg módosultak, amikor az Égiek úgy döntöttek, hogy vicces dolog szombat reggelre hótakaróval borítani a skót fővárost.
Így szombat reggel inkább visszabújtunk a jó meleg takaró alá és megtartottuk a vasárnapra tervezett relaxálós napot, kávé-tea-hosszú reggeli-semmittevés szponzorálásával.
A vasárnap ellenben lényegesen mozgalmasabbra sikeredett. Fél 11 felé összeszedtük magunkat és nekiindultunk a skót földrajzi puzzle újabb részletének megtalálásához, útközben még megörökítve a tegnapi havazás maradányait.
Dundee-ban végül nem töltöttünk sok időt: miután leparkoltunk a város kissé kontrasztot keltő “pálmaligete” mellett, kaptunk egy rövid idegenvezetést a helyi egyetemen nagyszerűen helytálló kedves honfitársunktól-barátunktól (köszönjük, Eszti!), és úgy döntöttünk, továbbindulunk és megnézzük a híresen szép partszakaszt a történelmi St. Andrews városában.
St. Andrews Edinburgh-tól körülbelül egy órányi autóútra található észak-keleti irányban és leginkább a következőkről ismert: St. Andrews Cathedral (katedrális), St. Andrews Castle (vár) és University of St. Andrews (egyetem, amelyet 1413-ban alapítottak). Itt található további a British Golf Museum, a Brit Golf Múzeum, amelyben a golfozás történetét követhetjük nyomon. Mi ezutóbbit – bármennyire is érdekesnek hangzik – kihagytuk.
Mivel St. Andrews tengerparti város, mi elsősorban a partszakaszra voltunk kíváncsiak. Leparkoltunk és lesétáltunk a régi kikötő mellett a hullámtörőkkel övezett, a katedrális maradványaival körbevett partra.
Meglepődve konstatáltunk, hogy a szél által korbácsolt hullámokon többen szörföztek. Ennyi, nem szükséges szórni a pénzt és napsütéses-pálmafás-fehérhomokos tengerpartra menni, csontig hatoló hideg szélben és 6 fokban is lehet szörfözni!
Mi inkább a homokos part biztonságából figyeltük őket, valamint a kutyákat sétáltató párokat, családokat, a futó-edző helyieket. Javasolták, hogy próbáljuk ki az egyik fagyizót, állítólag nagyon finom fagyit lehet kapni – ez most elmaradt, majd legközelebb!
A hazafelé vezető úton is kegyes volt hozzánk az időjárás, néhányszor futottunk bele záporokba csak. Jó érzés volt, hogy újra együtt vághatunk neki még ismeretlen szakaszoknak.
Ez a hétvége is eltelt, most sem unatkoztunk (fogunk valaha?!). Holnap újabb kemény hét kezdődik, sokminden van szakmailag “terítéken” mindkettőnknek, folyamatos a tanulási folyamat. Most elköszönünk, próbálunk pihenni még egyet a szokásos rengeteg vasárnapi palacsinta után, mielőtt az ébresztőóra harsány hangja felébreszt minket. Legalábbis engem, hogy aztán majd én felébresszem Ákost. 🙂
Szép hetet Mindenkinek!
VándorSzarvas 