Péntek kora délután napvilágított látott egy hír a brit sajtóban, miszerint március 23-án jó eséllyel látható majd az északi fény több helyről az Egyesült Királyságban, különösen Skócia északabbi területeiről. Több sem kellett nekünk, elhatároztuk, hogy a szombati napot kirándulással töltjük, elutazunk északabbra és meglátogatjuk Inverness városát.
Invernessben már többször is jártunk, Edinburghból közvetlenül még nem mentünk, mindig csak Fort Williamből. Amióta elköltöztünk, nem jártunk ott, így gondoltuk, épp itt az ideje egy kis kirándulásnak – a sarki fény megpillantására azonban Inverness a magas fényszennyezettség miatt nem igazán alkalmas. Kis kutakodás után Findhorn mellett döntöttünk, amely Invernesstől körülbelül 45 percnyi autóútra találhathó, közvetlenül a tengerparton. A legnagyobb valószínűséget este 6 és 10 óra közé javasolták, így a délután nagy részét addig Invernessben töltöttük. Meg kellett állapítanunk, hogy Fort Williamhez hasonlóan ez a város is “összement”: hotelszobában, kis városban élve, kis élettérrel hatalmasnak, lehetőségekkel telinek tűnt; a fővároshoz képest inkább egy kis csendes városkának mondanánk. Sétáltunk egyet a folyóparton és még egy az Unióban maradást támogató békés, ámde hangos felvonulásnak is szemtanúi voltunk.
Miután megvacsoráztunk és a nap is lemenőfélben volt, elindultunk Findhorn felé, hogy megkeressük a helyet, ahonnan reményeink szerint szemtanúi leszünk a sokak által látni kívánt északi fénynek. Háromnegyed óra elteltével meg is érkeztünk Findhorn tengerpartjára. Leparkoltuk az autót (a becsületkasszás parkolóban) és elindultunk sétálni egyet a parton.
Háromnegyed órányi séta után kezdtük érezni a nap melegítő (itteni, skót viszonylatban melegnek számító) sugarainak hiányát és további negyed óra után határozottan hideg lett. Időközben elmúlt a hét óra, a telefonunk alkalmazása sem jelzett semmit, így visszaültünk az autóba – ami egyébként csak pár percre állt a képeken látható szakasztól és a reggel bepakolt szendvicsekkel és kekszekkel vonzóbb helyszínnek bizonyult, mint az immár kissé hideg és nagyon szeles part.
Lassan teljesen besötétetedett, az ég pedig továbbra is tökéletesen tiszta maradt. Feljöttek a csillagok és eddig sosem látott mennyiségű csillagrengeteg alatt találtuk magunkat. (Ismétlem, skóciai viszonylatban). A hideg ellenére volt valami varázslatos abban, ahogy felnéztünk a koromsötét égboltra, hogy megkeressük a Göncölszekeret és a Cassiopeiát. Egyetlen felhő sem volt az égen, semmi fény, tökéletes viszonyok voltak. Minden perccel közelebb lehettünk a hőn áhított látványhoz. Csakhogy az nem érkezett meg.
Az előrejelzés ellenére semmi sem történt.
Nem mi voltuni az egyetlenek, a parkoló szép lassan megtelt, párok, gyerekes családok, idősek és fiatalok érkeztek folyamatosan, mindenki ugyanazokkal a reményekkel. Volt, aki gyorsan feladta, volt, aki hosszabb ideig bírta, de végül a hideg, a szél és idő szép lassan megtette hatását és néhány lakóautó kivételével kiürült a parkoló.
“Csak még egy kicsit várjunk” – ez lett az este, aztán éjszaka jelmondata. Fél 12-re egy nagyobb felhőtakaró úszott be az égre, így még ha meg is érkezett volna a jelenség, akkor sem láttunk volna semmit. Itt volt az ideje, hogy elismerjük, ideje hazaindulni, elvégre három és fél órányira voltunk az otthonunktól. Az út felénél segítségül hívtunk egy-egy kávét, majd hajnali háromkor, egy gyors meleg zuhany után kerültünk ágyba.
Nem láttuk a sarki fényt. De mit vártunk? Hogy míg egyesek egy életen át keresik, mi majd három-négy órás utazás után elsőre látni fogjuk? Hogy ücsörgünk néhány órát az autóban és máris ott lesz? Ellenben láttunk temérdek csillagot és jókat beszélgettünk – egy újabb élmény, ami összeköt minket. A sarki fény természeténél fogva nagyon ritkán fordul elő, a felhőtakaró vagy eső is eltakarhatja a kíváncsi szemek elől és ha nem annyira erős a jelenség, még akár a hold fénye is elegendő, hogy elrejtse előlünk. Így talán érthető, hogy nagyon sok “csillagnak kell együttálni”, hogy valaki láthassa a nem mindennapi időjárási jelenséget, de mi nem adjuk fel a vadászatot. Tény, hogy Skóciában közelebb vagyunk az élményhez, mint eddig bármikor, de itt sem garantált. A Shetland-szigetek híres arról, hogy ott gyakran megfigyelhető a jelenség, akár webkamerák élőképén keresztül is figyelemmel kísérhetjük. Shetland végülis csak 12 és fél órás kompútra van. Lássuk csak, Izland pedig…
VándorSzarvas 