Nagyszombaton a tegnapihoz képest épp ellenkező irányba indultunk el, Wemyss Bay település felé, a nyugati partra. Wemyss Bay azért érdekes, mert több komp is innen, illetve egyéb nyugati parti kikötőkből indul a szomszédos szigetekre, például Bute vagy Arran szigetére. Bár eredeti célunk Wemyss Bay volt, rövid séta után inkább továbbáltunk, mert bár szép, ugyanakkor nem túl sok izgalmat kínáló település. A közelben található viszont a Kelburn Castle and Estate (Kelburn Kastély és Birtok), amely annál érdekesebben hangzott.
A Kelburn Kastély egy 13. századi építmény, amely egy közel 3500 hektáros birtok közepén helyezkedik el. Nem csupán egy lovas birtokot kell elképzelni, hanem egy hatalmas erdős völgyet, vízesésekkel, ösvényekkel, piknikezőhelyekkel, kicsit a Bakonyhoz hasonlóan.
A Kastély egyik különlegessége, hogy ez a leghosszabb (összefüggő) ideje ugyanazon család kezében levő kastély Skóciában. Másik érdekesség, hogy 4 brazil graffiti művésznek köszönhetően jelentős “ráncfelvarráson” ment keresztül 2007-ben:
Órákig lehetett volna sétálni a birtokon, elveszni az ösvények rengetegében vízesések után kutatva. Néha már-már nem is hallottuk a húsvéti forgatagban csúszó-mászó, fagyiért visító, lovagolni vagy mászókázni akaró, húsvéti tojásokkal szaladgáló kisgyerekek kórusát, több-kevesebb sikerrel nevelni próbáló szülők kánonjával kiegészítve.
A Kastélyhoz tartozik egy hatalmas kert is, ahol a mézédes virágillat, a fűbe leheveredő látogatók és a meleg napsugarak az igazi nyarat idézték.
Mivel hazafelé még Largs város partján szerettünk volna sétálni, így elhagytuk a birtokot, de ahogy írtuk korábban, egy teljes napon keresztül lehetne vándorolni a területen. Elindultunk tehát szombati napunk utolsó állomására, egy tengerparti sétára.
Largs csendes kis városnak tűnt, ahol év közben leginkább semmi sem történik, amint viszont megjön a jó idő, turisták ezrei lepik el – ez a folyamat már most elkezdődött. Mintha egy csúcsforgalmi balatoni napot éltünk volna át: a parkolóban mozdulni sem lehet, turisták hevernek a fűben fagyival a kezükben, a parton ugrálóvárban zsibongnak a gyerekek, felfújható labdákat dobáló családokat kell kerülgetni és mindenki kulturálatlanul eszik valamit (a fish&chips, illetve a zacskóban kapható vattacukor tűnt a legfelkapottabnak), mintha néhány órán belül az összes ehető táplálék eltűnne a Föld felszínéről. Ennek a forgatagnak lettünk a részesei egy órácskára, majd miután teljesen feltöltődtek napelemeink, hazafelé vettük az irányt.
Talán még fáradtabban értünk haza, mint a tegnapi nap után, viszont ismét rengeteg élménnyel gazdagodtunk és újabb gyönyörű helyeket láttunk. Következzék a regenerálódás és felkészülés a következő napra: Húsvéti kalandozások 3. rész: Stirling!
Szép napot Mindenkinek!
VándorSzarvas 