Vasárnap Stirling városába látogattunk el. Már régóta terveztük ezt a kirándulást is, sokan mondták, hogy mindenképpen érdemes megnézni, szép kis város. A Stirling Castle (Stirling Vár) mellett a leghíresebb látványosság a Wallace Monument (Wallace Emlékmű), amelyet William Wallace tiszteletére emeltek. Wallace a skót történelem, a skót függetlenség nagyon fontos alakja, akinek vezetésével a skótok 1297-ben a híres stirling-i csatában legyőzték az angol sereget. Wallace karakterét – történelem és fikció ötvözetében – A Rettenthetetlen című film őrzi.
Csekély történelmi ismereteinkkel nekivágtunk tehát Stirlingnek. Jó döntésnek bizonyult az autót egy a belvárostól távolabbi parkolóban letenni és besétálni a főutcára. Valóban kedves kis város, talán kicsit Győrhöz hasonlít. (Sokan preferáják Edinburgh-val szemben, ugyanis lényegesen olcsóbban lehet lakáshoz, házhoz jutni, mint a fővárosban). Felsétáltunk a várhoz, ahol ismét megállapítottuk, hogy célszerű az autót jó távol hagyni – kígyózott a sor az egyébként teltházas parkolóba való bejutásért. A várba be lehet(ett volna) menni, mi inkább úgy döntöttünk, hogy a napsütést kihasználva továbbmegyünk és a szokásos kávé után (igen, igen, Timi részéről plusz egy citromos sajttorta után) megnézzük a híres Wallace Monument-et.
Első megállapítás: a hivatalos parkoló – amely közvetlenül a látogatóközpont lábánál helyezkedik el – a látványosság méretéhez, a várható turistaszámhoz képest nagyon kicsi, így mi a B tervet választottuk: leparkoltunk a hegy legalján és a parkon keresztül “hátulról” közelítettük meg a látogatóközpontot. Lent a park mentén kevesebben álltak meg, mivel mindenki a lehető legközelebb szeretne persze parkolni, de nekünk ezzel a plusz 15 perces (lépcsőkön vezető, könnyen járható) úttal együtt is teljesen megérte.
A bejutásért természetesen fizetni kell, a látogatóközponttól 15-20 perces sétával avagy 15 percenként közlekedő minibusszal lehet feljutni az emlékműig. Egyáltalán nem megterhelő az emelkedőn felvezető séta /annak, aki nem olyan puhány, mint mi – a szerk./ A kilátás mindenesetre megéri.
Az Emlékmű 67 méter magas és 246 lépcső vezet fel a legtetejére. Bár némi felújítást végeznek, szerencsére fel lehet menni a szokottnál is szűkebb csigalépcsőkön. Határozottan nem ajánljuk klausztrofóbiásoknak. Hogy ne kelljen egy szuszra megtenni a felfelé vezető utat, három “megállóhely” van: bemutatják Wallace történetét, elmesélik a stirling-i csatát, van egy skót arcképcsarnok jelentős hazai büszkeségekkel, megtekinthető Wallace kardja és még saját pajzsot is tervezhetünk, hogy aztán lefotózkodhassunk vele.
A kilátás lenyűgöző az emlékmű tetejéről:
A toronyból leérvén kellemesen megéheztünk és mivel egyikünk sem látott kedvére való éttermet és nem is igazán voltunk éttermes hangulatban, úgy döntöttünk, hogy kiülünk piknikezni a hegy lábánál elterülő parkba. Szereztünk egy hamburgert és egy sajtos szendvicset a közeli kisboltból, fogtuk az otthonról hozott csipszet, vizet, illetve almafröccsöt, leterítettük a plédünket, lerúgtuk a cipőinket és megtartottuk első igazi piknikezésünket.
Stirling tökéletes egynapos kirándulás Edinburgh-ból és immár ezt is kipipálhattuk. Már csak egy napunk maradt a szünetből. Mindketten érezzük, hogy bár kikapcsolódás volt ez a három nap, nem klasszikus pihenés – nem kellene holnapra hosszú napot tervezni. Így hát – Húsvéti kalandozások 4. rész: Ismerd meg hazádat, avagy edinburgh-i séta!
Kellemes napot mindenkinek!
VándorSzarvas 