Mai napunkat egy rövid kirándulással töltöttük a környéken, a Rosslyn Chapelt-t (Rosslyn Kápolnát) terveztük megnézni, amely egy 15. századi építmény nem egész fél órányi autóútra Edinburgh belvárosától.
A Rosslyn Chapel a Dan Brown által írt, majd később megfilmesített A Da Vinci Kód című könyv miatt lett igazán híres, itt forgatták ugyanis a film egyes jeleneteit, legalábbis a belső felvételeket (a forgatás ideje alatt épp felújítás alatt volt a Kápolna, így egy modellre alapozva készültek a külső felvételek). Gondos mérlegelés után végül nem mentünk be a területre – a látogatók magas száma miatt a kávézóba és az ajándékboltba is csak azokat engedik be, akik megváltják a jegyet a Kápolnába is és jegy nélkül kívülről sem lehet megnézni.
Ehelyett inkább sétáltunk egyet a környéken és ráakadtunk egy kempingezőhely melletti kis ösvényre, ami egy erdőbe vezetett.
Volt valami furcsa érzés bennünk, amíg az erdőben sétálunk és ezt mindketten éreztük. Engem kicsit a Narniába érkezés pillanatára emlékeztetett, de végül Ákos nagyon találóan elnevezte Százholdas pagonynak; volt valami mesés hangulat az egészben. Mi legalábbis így éreztük magunkat.
A jó kis séta után elintéztük a “kötelezőt”, elmentünk bevásárolni. Ez önmagában nem túl izgalmas cselekvés, nem olyasvalami, amiről érdemes lenne blogot írni – ráakadtunk viszont két termékre, amelyeket szeretnénk megosztani Veletek és amely szemlélteti a britek kényelem iránti igényét (és senkit nem megbántva sokszor konyhai aktivitásukat is):
A szombatunk így tehát elég gyorsan eltelt: nincs is jobb egy nyugodt, kissé esős erdei sétánál.
Szép hétvégét mindenkinek!
VándorSzarvas 