Visszatértünk! Reméljük, hogy Mindannyian jól vagytok – itt szerencsére minden rendben, mindketten szorgalmasan dolgozunk és igyekezzük kiélvezni az érkező nyár(szerűség) minden percét. A legutóbbi hétvége egy nagyon várt élményt hozott: végre elmentünk alpakkát sétáltatni!
Ez már tervben volt egy ideje: megtudtuk ugyanis a tavalyi év végén, hogy közel tíz percre tőlünk, a Pentlands hegység lábánál van egy alpakka farm, ahol egy közel két órás program keretében testközelbe kerülhetünk ezekkel a hihetetlenül aranyos, társas lényekkel.
A járványhelyzet miatt korábban egyszer már -nagy csalódásunkra- lemondásra került a foglalásunk, most azonban semmi sem állhatott az utunkba. Szombaton két órára kizártuk a külvilágot és barátságot kötöttünk egy-egy alpakkával.
A szabályok betartása érdekében csökkentett létszámú túrákat vezethet a farm, így egyszerre jelenleg tíz fős lehet egy csoport. A rövid bevezető után bemutatásra kerültek a farm alpakkái – a sétáltatáson a hím állatok vesznek csak részt, az anyukákat és a piciket a végén megetethettünk – mondanunk sem kell, mindannyian hihetetlen aranyosak voltak. Két héttel a nyírás előtt láthattuk őket, így különösen puhák és cukik voltak.
No elég a sok szövegből, így nem olyan izgalmas a beszámoló – beszéljenek a képek!
Bemutatjuk Orlando-t! Orlando 2017. július 17-én született, nagyon erős akaratú, mégis szelíd jószág, aki egyébként a farm egyik díjnyertes állata
Orlando nagyon jól viselkedett végig a séta során – kicsit helyenként valóban akaratos volt, de a végére teljesen összecsiszolódtunk. Idősebb és tapasztaltabb állat lévén ő már nem félt a séta során szembejövő kutyáktól – a fiatalabb alpakkáknak átöleltük a nyakát és megnyugtattuk őket ha kutyus jött szembe, rájuk ilyenkor jobban kellett figyelni 🙂
Nem véletlen, hogy terápiás állatként is használják az alpakkákat – nagyon nyugodt állatok. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem köpnek állandóan, ahogy mondjuk a lámák és akkor is leginkább csak egymásra – két-három sétapartnerünk azonban vitatkozna ezzel az állítással. Bemutatjuk Calvin-t! Észrevehetitek, hogy ő meglehetősen máshogy néz ki, mint Orlando. Calvin úgynevezett Suri alpakka (szemben Orlando-val, aki úgynevezett Huacaya) – a Suri alpakkák sokkal kevesebben vannak és leginkább hosszabb, raszta-szerű bundájáról ismerhető fel, szemben a Huacaya alpakka tömött bundájával. Calvin egy sokkal nyugodtabb, érettebbnek személyiség – mindannak ellenére, hogy jóval fiatalabb Orlandónál. A séták során ők ketten általában egymás mellett maradnak – a séták nem úgy zajlanak, hogy minden kedves látogató megy, ahova szeretne, hanem mindenki oda megy, ahova az alpakkája szeretne. A lényeg, hogy nekik kényelmes legyen – így már a séta elején elmondta a farm tulajdonosa, hogy melyik állat kivel sétál együtt, kivel barátok és ezek szem előtt tartása mellett zajlott a beosztás és a séta.
“Készítsünk egy közös képet” 1. próbálkozás – Calvin úgy döntött, hogy inkább enni szeretne“Készítsünk egy közös képet” 2. próbálkozás – Calvin abbahagyta az evést, Orlando viszont úgy döntött inkább megnézné a közeli tüskés bokrot – ezeket különösen szeretik, mert nagyon jó vakarózási lehetőséget biztosít a vastag bundájuk alatt. Valahányszor bokrok keretezték az ösvényt, az alpakkáink belefeküdtek és beledörgölőztek a tüskés bokrokba, minket is magukkal húzva. “Készítsünk egy közös képet” 3. próbálkozás – Orlando eltekintett a bokorban való hempergéstől, de Calvin lecövekelt a fa mellett és nem igazán szeretett volna sehova sem menni“Készítsünk egy közös képet” 4. próbálkozás – Orlando és Calvin megbeszélték, hogy elegük van belőlünk és teljesen bolondok vagyunk“Készítsünk egy közös képet” 5. próbálkozás: ez jó lesz, csak haladjunk már tovább – gondolta Calvin és Orlando. Mi nagyon élveztünk minden pillanatot velük.
A friss fű mágnesként vonzotta őket – sokszor perceket álltunk, nem igazán szerettek volna tovább jönniHa kicsit nagyobb lenne a kertünk, ezer örömmel hazahoztuk volna őket magunkkal. Sokan egyébként azért is tartják szívesen őket “háziállatként”, mert megvédik a bárányokat és csirkéket a rókáktól és egyéb kisebb ragadozóktól.Meglepően könnyen kötődni lehet egy alpakkához csupán két óra alattA seta végén megetethettük őket – viszonylag nagy, előreálló alsó fogaik ellenére nyugodtan lehet kézből etetni őket.A pici alpakkák hivatalosan is az egyik legcukibb és legpuhább dolog valahaEzzel a két megnyerő mosollyal kívánunk Mindenkinek szép napot!
VándorSzarvas 