Félve nyitottunk résnyire szemeinket vasárnap reggel: vajon milyen idő fogad ma minket? Az égiek kegyesek voltak hozzánk és az előző napi vihar szinte teljesen elvonult, kék eget hagyva maga után.
A komp 9.30-kor indult, amely azt jelentette, hogy legkésőbb 9 órára kellett a kikötőbe érnünk. Szerencsére a hotel csupán 10 percnyi autóútra helyezkedett el, így nem kellett olyan korán kelni. Izgatottan vártuk, hogy a becsekkolás után felgurulhassunk a kompra, majd kocsinkat lezárva felsétáltunk a fedélzetre – valamiért most nem a napozóterasz mellett döntöttünk, hanem a fedett, kényelmes ülésekkel rendelkező szinten maradtunk.
Tekintve, hogy ez a komp csupán egy órácskát megy, nem olyan magas felszereltségű, mint társai, amelyekkel folyamatosan jelentős távolságokat utaznak – azért itt is lehetett kapni szerény reggelit, kávét, csokoládét és süteményeket is. Erre azonban nem került sor, ugyanis az út nem volt olyan sima, mint gondoltuk. Bár a parton valóban elmúlt a szél, az Északi-tenger közepének másféle tervei voltak. A hullámok úgy dobálták a kompot, mintha legalábbis papírhajó lett volna, az egyébként masszív vasszerkezet fájdalmasan nyekergett a fel-le, balra-jobbra himbálózástól. Orkney partjai felé közeledve a helyzet sokkal jobb lett és a kikötés pillanatától kezdve újra átadhattuk magunkat a lenyűgöző természet csodálatának. Talán nem is probléma, hogy azt a tegnapi kompot törölték – állapítottuk meg mély egyetértésben.
A képek és elmondások alapján eddig is tudtuk, hogy Orkney gyönyörű és hihetetlen volt immár a saját szemünkkel is látni. Ahogy már említettük, St. Margaret’s Hope falucskájában szálltunk partra, innen indultunk a sziget közepe és a főváros, Kirkwall felé. Útközben varázslatos tengerpartok mellett haladtunk el:
A sziget egyik végéből csupán 40 perc alatt el lehet jutni a másikba – úticélunk tehát fél órára lehetett számításaink (a GPS számításai) szerint, így nem siettünk és megálltunk minden érdekes helyen, amelyek útba estek. Első megállónk az Italian Chapel (Olasz Kápolna) volt, a sziget déli részében, nem messze a komp kikötőjétől. A Kápolnát világháborús olasz foglyok építették, akiket Észak-Afrikában fogtak el és szállítottak Orkney szigetére, hogy védelmi gátakat építsenek Winston Churchill rendeletének megfelelően. Napjainban az egyik legfontosabb turistalátványosság a szigeten, látogatók százezreit csalogatva évente – a képek talán elmesélik, miért.
A kápolnától tovább haladva furcsa formációra lettünk figyelmesek, eddig ismeretlen elrendezésben elhelyezkedő, kisebb sziklának tűnő valamikre. Ahogy egyre közelebb értünk, meglepődve láttuk, hogy nem sziklákról, hanem fókákról van szó, akik nyugodtan heverésztek az út közvetlen közelében.
A fókák mellett (turisták híján) további ismertségeket is kötöttünk:
A tengerpartok és új barátaink mellett egy jelentős helyi nevezetességet is kipipáltunk a listánkról, a “Gloup” névre hallható természeti képződményt. Ez egy összeomlott tengeri barlang, amely a Mull Head Nemzeti Park területén található – ez a park nyáron akár egy egész napos sétát kínál a látogatóknak (a vállalkozó szelleműeknek természetesen télen is, mindenesetre ekkor legalábbis gumicsizmát javaslunk, megfelelő mennyiségű élelmet, meleg teát és sarkvidéki öltözetet, avagy ennek hiányában annak a barátnak a telefonszámát, aki hajlandó majd az illető után menni és hazahozni a jeges szél által jégszoborrá fagyasztott testét). Természetesen túlzunk egy kicsit, de tény, hogy az egész sziget nagyon szeles (egyébként egyetlen fa sincs). Tehát, Gloup! A név az ókori norvég “gluppa” szóból ered, amely szakadékot jelent és egészen lenyűgöző, ahogy a maga 40 méteres hosszságával és 25 méteres mélységével meghatározza a látképet:
A hideg ezen a napon is megtette hatását, így nagyon örültünk, amikor végre megérkeztünk a szállásra Kirkwall-ba. Ez a szálláshely nagyon jó választásnak bizonyult: csendes környéken, csendes utcában (nem mintha az egész város és maga a sziget is nem lett volna csendes) helyezkedett el és a szállásadónk egyáltalán nem zavart minket, viszont amennyiben szükségünk volt bármire, abban azonnal segített (folyamatosan tájékoztatott minket az aktuális hírekről és időjárásról is tervezett érkezésünk napján). A modern hálószobát egy kis nappali-konyha rész egészítette ki és minden igényünknek tökéletesen megfelelt – és stílusában is sokkal közelebb állt hozzánk, szinte teljesen a mi ízlésünket tükrözte.
Vasárnap estére kellőképpen elfáradtunk, legalábbis két napnak tűnt a reggeli kompúttól az ágyba kerülésig tartó időszak. Terveink szerint a szerda kora reggeli komppal indulunk vissza, így még két teljes napunk volt arra, hogy felfedezzük a sziget által kínált további lehetőségeket: Yesnaby, Standing Stones, Ring of Brodgar, Skara Brae, Kirkwall és Stromness városa, Kitchener Memorial stb… Megannyi dolog a listán, amelyeket mind kipipáltunk! Minderről pedig bővebben mesélünk a következő bejegyzésben!
VándorSzarvas 