Kedden tehát felkerekedtünk, hogy körülnézzünk és sétáljunk egyet a “fővárosban”, Kirkwall-ban. A 9000 fős város Orkney legnagyobb települése és látképét egyértelműen a St. Magnus Katedrális határozza meg. A város eredeti neve “Kirkjuvagr”, amelynek jelentése “templom az öböl mentén”. A katedrális közvetlen szomszédságában helyezkedik el a püspöki palota, amely szintén a Google első találatai között szerepel, amennyiben Kirkwall látványosságai között kutakodunk. Mindezekkel szemben található egy ingyenesen látogatható múzeum, amely Orkney 5000 éves történelmét foglalja össze, meglepő részletességgel és rengeteg relikviával, a kezdetektől napjainkig.
A 12. századi St. Magnus Katedrális (amely Magnus Erlendsson nevét viseli, aki a 12. században Orkney grófja volt és akit később szentté avattak) Nagy-Britannia legészakibb katedrálisa. A építmény ingyenesen látogatható és kár lett volna kihagyni:
A püspöki palotába végül nem mentünk be, kívülről azért megörökítettük:
A mai nap sem maradhatott el azért egy kis autózás nélkül: ahogy haladtunk a sziget észak-nyugati részén, figyelmesek lettünk az egyik part menti hegyen magasló kilátó-féleségre. Mint kiderült, ez a Kitchener Emlékmű és nem kilátó, hanem egy kőépítmény. A tornyot Lord Kitchener emlékére állították, aki 1916-ban vesztette életét, amikor a H.M.S. Hampshire (a Királyi Haditengerészet 6 felfegyverzett hajójának egyike) elsüllyedt a part közelében – a fedélzeten lévő 667 fős legénységből csupán 12 túlélőt hagyva maga után.
Ha valakit a történelem nem is annyira mozgat meg, semmi probléma. A látvány miatt már önmagában megéri feljönni:
Az óriási sziklafalban különféle madarak fészkeltek, sirályok és lundák (puffinok). Szó szerint semmi mást nem lehetett hallani, csupán a madarak hangját és a hullámok sziklafalnak csapódását. Ezeket párosítva a sziklafallal és a végeláthatatlan tengerrel egy olyan festői környezetbe lépsz, ahonnan nem is akarsz egyhamar eljönni. Nézelődtünk, fotóztunk, álltunk, csodálkoztunk, sétálgattunk – mindegyikünk a maga módján, a maga tempójában, egymást helyenként szem elől tévesztve próbálta befogadni és elraktározni a látott és hallott ingereket.
Bármeddig el tudtunk volna lenni ott fent. Egy kicsit megszűnt az idő és megszűnt a világ is. Olyan, mintha ilyenkor semmi rossz nem érhetne el, mintha csak ez a végtelen nyugalom létezne. És amikor már azt gondolod, nem lehetsz ennél szerencsésebb, halványban látod, ahogy a szikla másik végéről előbukkan és rád mosolyog az az ember, akivel mindezt megoszthatod és akivel ezt a kalandot együtt, kéz a kézben éled át. Hogy mi? Kissé túl érzelgősek lettünk?! Igen, lássuk csak, kanyarodjunk tehát vissza és másszunk (sétáljunk) le a hegyről és térjünk vissza a szállásra, hogy összepakoljunk és másnap reggel elérjük a 6.30-kor Stromness városból induló kompot, amely visszaringat minket a valóságba.
Stomness körülbelül fél órányi autóútra helyezkedik el Kirkwall-tól, és mivel legkésőbb 6 órára oda kellett érnünk, ezért a szerdai nap elég korán indult. Hajnali fél 6-kor Orkney még az eddig látottaknál is csendesebb: egy kézen meg tudtuk számolni a mellettünk elhaladó autókat. Stromness fele aztán sokasodni kezdtek az emberek, nem csak mi vártunk arra, hogy átjussunk egyik szigetről a másikra. A komp ezúttal egy másik társaság, a NorthLink Ferries kompja volt (idefele a Pentland Ferries társasággal jöttünk), az út másfél óráig tart és ezúttal kértünk reggelit is. A reggeliző 6 órakor nyitott és az utasok többsége azonnal élt a lehetőséggel, végezve a 6.30-as indulásra: mi is így tettünk és bár most nem voltak túl erős hullámok, azért ez mégis jó döntésnek bizonyult. Amint legurultunk a kompról Scrabster-ben, onnan már egyenes út vezetett haza és csupán 7 óra válaszott el minket Edinburgh-ba való visszaérkezésünktől.
Szerencsénk volt az idővel és a forgalommal is, három óra fele értünk haza, így volt még időnk “visszarázódni” a való világba és felkészülni a másnap reggeli munkakezdésre. Nagyon szerencsések vagyunk – olyan helyeken jártunk, ahol még nagyon sokan (beleértve a briteket) nem voltak és talán egész életükben sem lesznek. Nem győztük eléggé hangsúlyozni a kollégáknak, hogy aki teheti, mindenképp látogasson el Orkney-ra. Nyugalom, természet és varázslat, egy szelet érintetlen paradicsom – egy újabb kirándulás, amelynek képeit senki sem törölheti ki emlékezetünkből.
További szép hetet mindenkinek!
VándorSzarvas 